2011. április 2.

Magyar termék reggeli

Beszámoló az Élelmiszer szaklap „magyar termék” reggelijéről 
(többnyire szubjektíven)

Egy hónapon belül már a második teltházas rendezvényét tartotta csütörtökön az Élelmiszer szaklap. Mindenki első kézből akart tájékozódni a készülő, a magyar termék fogalmát meghatározó rendeletről.

(Megjegyzem, ez csak az élelmiszereket érinti most és egyben kérdezem, mi lesz a többivel és hogyan fognak más ágazatok rendeletei egymással harmonizálni?)

A rendelettervezet céljáról, szándékáról, jelenlegi állásáról, annak megalkotói Dr. Kardeván Endre és Gyaraky Zoltán számoltak be, várható hatásairól pedig a beszélgetés meghívott vendégeitől és a közönség köreiből érkező reakciókból informálódhattunk.

A beszélgetés meghívottjai gyártói oldalról a Sió és az Univer, kereskedői részről a Coop és a Cora voltak. Képviseltette magát az ÉFOSZ és az OKSZ, valamint a Magyar Termék Nonprofit Kft.

  • Cél - a rendteremtés 
  • Szándék - a pozitív diszkriminálás és
  • Hangsúly - az önkéntesség 

Jelenleg két verzió él. Külön is és együtt is.

Az egyik - a megengedőbb és a megszavaztatott jelenlévők elsöprő többsége szerint is elfogadhatóbb - azt tekinti magyar termének, ami az utolsó, gazdaságilag indokolt feldolgozáson, vagy megmunkáláson Magyarországon ment keresztül.

A másik az abszolút magyar, miszerint 100% magyar az a termék, ami legfeljebb 5%-ban – ámbár ez ma már a rendeletalkotók szerint is inkább 10% – tartalmaz nem Magyarországról származó alapanyagot. (Ausztriában ez a szám 33% - tette hozzá Folláth Zsuzsa az ÉFOSZ-tól.)

Tudják azt is a rendeletalkotók – nyugtatott meg Gyaraky úr -, hogy nincs például magyar só, vagy sok fontos fűszer sem. Ma elegendő cukor sincs, hívta fel a figyelmet Fazekas Endre Sió-vezér.

Amennyiben a fentieket mérlegelve mégis szigorúbb szabályozást akarunk, – az azért jó lenne, mert káosz van és visszaélések - akkor bizonyára elindul egy számháború, esetenként kirívó példákkal alátámasztott erőteljes lobbi lavina,  akár egy-egy, meg újabb egy-egy százalékért, amit a Minisztérium sem szeretne.

"Valószínűleg nem kellene mindkét cipőmet is levennem ahhoz, hogy az ujjaimon meg tudjam számolni, hány olyan cég van ma, aki az 5%-os keretbe belefér. És akkor még nem is szóltam a minőség, mennyiség, ár hármasának való megfelelésről."- hívtam fel a figyelmet ott, és most is óvnék attól, hogy ezt a verziót ma bevezessük.

Az is érdekes lenne – adott hangot terméket, márkát, speciális megkülönböztetéseket is taglaló hozzászólásom után elmorfondírozva Gyaraky Zoltán -, ha egy hungaricum nem férne bele ebbe a kategóriába.

Ezen a ponton kell megjegyeznem, hogy – mint a helyszínen ki is derült -, kicsi káosz van a fejekben. Mégpedig az, hogy sokan azt gondolják, hogy ez minőséget is garantáló megkülönböztetés lenne. Én nem csodálkozom ezen. Sokkal inkább aggódom, mert nem kétséges, hogy az e téren tudatlanabb vásárló a kevés számú megfelelni képes áru láttán valami elit klubot képzel el. Amit egy sereg pozitív elvárással társít, amennyiben nem kapja meg, amit vár, örökre elfordul.

Szerencse, hogy a minisztériumban e pillanatban, szakértői megfogalmazásban - az előbbiek tudatában is – nem ez a verzió a befutó. Több, mint sejtés, hogy amennyiben mégsem rendeleti szabályozás lenne, hanem törvényi, azaz a parlament döntene, akkor az ellenkező lenne.

Hozzá kell tennem, hogy szerintem is fontos a hazai alapanyagból, itthoni munkaerővel készült termékek pozitív diszkriminációja. De ehhez létre kellene hozni egy versenyképes, sokirányú szakmai tudással, mi több, intelligenciával rendelkező feldolgozó ipart, és talán ennél is fontosabb, hogy egy kicsiket, nagyokat egyaránt jó minőségű, minden itthon megtermelhető alapanyaggal, folyamatosan, jó áron kiszolgálni képes mezőgazdaságot.

A kettes, a szigorúbb verzió tehát jó, célul is kitűzhető, de időben később lesz megvalósítható, amikor már kiépült a „hátország”.

A hozzászólásokból kiderült, hogy mindkettőt, azaz a kvázi két szintű rendszert egyszerre rendeletben szabályozni veszélyes, mert ennek jó kommunikációja szinte lehetetlen, ezért a fogyasztó elbizonytalanodik, nem érti.

Az ÉFOSZ ügyvezetője, Folláth Zsuzsa kérdőjelet tett a magyar minőség mint fogalom mellé, valamint felhívta a figyelmet három fontos dologra. Mégpedig arra, hogy az EU-ban most változik a jelölési rendelet (válasz: valószínűleg nincs ellentét, de ha lenne, ekkor sincs baj, mert mire az kötelező lesz, az minimum öt év). Arra, hogy a most vitatott rendelet tervezett hatályba lépése (2012. január 1.) nem hagy elég időt a meglévő csomagolóanyagok kifuttatására (válasz: jogos, gondolkodnak rajta). Említette még a védjegyekkel való összehangolás fontosságát – mások hozzátették a logókat is – amire a későbbi szabályozás volt a válasz.

Az OKSZ egyetértett, de jelezte, hogy nem minden ország diszkriminál. Szerintük a „magyar termék” és a „magyar feldolgozású termék” pontosabb információt adna a fogyasztónak. (Nekem nem szimpatikus, a vita semmit nem változna, legfeljebb arról szólna, hogy mi magyarabb, ez pedig végképp kerülendő.)

Murányi László a megkülönböztető jelzők - "különleges, kézműves, prémium, extra" - használatáról ejtett szót. (Hozzászólva kértem, tegyünk különbséget az értéktöbbletet adó és a kényszerkézművesség között.)
Saját COOP-os példával hangsúlyozta a regionalitás fontosságát - 1.000 beszállítóból csak 200 országos.

Csatlakozott a gondolathoz a Cora, a kevés számú áruházának a kis beszállítók számára előnyös voltát kiemelve.

Azt pedig, hogy mi fontosat mondott Marosfi Györgyné (Univer) illetve Fazekas Endre (Sió-Eckes), remélem, megtudjuk első kézből, mert ezúton kérem fel őket arra, hogy osszák meg velünk, éljenek a lehetőséggel és szóljanak hozzá itt, az Élelmiszerklub Alapítvány blogjában.

Befejezésül saját véleményem, amit nem titkoltam el a rendezvényen sem.

Dicséretes és örvendetes a pozitív diszkrimináció és az önkéntesség. Innentől fogva ez színtiszta marketing. Egy márka felépítésének alapjait láthatjuk, de ezt rendelettel?! Szomorú és hihetetlen, hogy egy egész vertikum csak mankóval képes erre. Ez a mankó netán az AMC?! Hááááát.

Pászti Balázs
Élelmiszerklub Kuratórium tagja
E-mail: paszti@elelmiszerklub.hu











Beszámoló sajtóanyagok a rendezvényről ---

Terítéken a magyar termék rendelet (Élelmiszer.hu)

Van a magyarnál magyarabb termék? (Kreativ.hu)

Nyitott kérdés – mit nevezünk magyar terméknek?  (MNO.hu)

Még nem tudni, mi az igazán magyar (Index.hu)

Magyar termék, minek nevezzelek? (Vállalkozói negyed.hu)

Még mindig nem világos, mi a magyar termék  (Fogyasztók.hu)

Még nem végleges a magyar termék rendelettervezet (Agrárhírek.hu)

Kiderülhet végre, mitől is magyar a magyar termék (Kecskeméti Lapok.hu)

Hazai termék: mitől magyar a magyar? (Gazdasági Rádió.hu)

Baj van a „magyar termékkel” (Napi.hu)

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kiváncsi vagyok mások véleményére is

Névtelen írta...

Jó hogy vannak ilyen rendezvenyek. Kár hogy kevés az eredményük. Kiváncsi vagyok a jogszabály végül mit tartalmaz.

Névtelen írta...

Megfontolandó az osztrákok 33%-os rendszere. Van, aki ismeri?

Megjegyzés küldése

Azonnali RSS-értesítőre feliratkozás

Napi hírlevélre feliratkozás

Írja be e-mail címét:

Kulcsszavak

1% (3) 16 (1) 2015 (34) 2016 (17) 2017 (11) AKI (2) állítás (1) Almenland (1) Almo (1) AMA-Biosiegel (1) AMA-Gütesiegel (1) ásványvíz (1) Austria Gütezeichen (1) Ausztria (13) Bali Tibor (1) Baromfi Termék Tanács (1) Bartyik Tünde (1) Beck László (1) Bereczki Attila (1) beszámoló (20) BGF (1) Bial Tibor (1) bio (3) Bio Austria (1) blogbejegyzés (22) Bormarketing Műhely (1) BOS (1) CzechTrade (1) Csehország (3) csomagolás (1) Dánia (1) Dörnyei Otília (1) Dr. Becsky-Balku Orsolya (2) Dr. Dóczy Katalin (1) Dr. Fülöp Zsuzsanna (2) Dr. Kocsis Márton (1) Dr. Loncsár Krisztina (1) Éder Tamás (1) ÉFOSZ (1) élelmiszer (112) élelmiszeripar (2) Élelmiszerklub Alapítvány (62) Élelmiszerklub Délelőtt (26) előadás (61) Erasmus+ (49) értékesítés (15) EU (33) EU Fórum (6) EVS (1) felmérés (3) fenntarthatóság (5) fiatalok (25) fogyasztóvédelem (2) Földi Péter (1) Franciaország (2) gasztronómia (1) Genuss Region (1) Genussland (1) GfK (2) GKI (1) Gutes vom Bauernhof (1) GVH (3) gyakornok (2) Gyaraky Zoltán (3) gyártmánylap (1) gyümölcs (2) hagyomány (1) helyi (1) hírek (4) hogyan (1) Hogyan készítsük (1) Horvátország (1) hungarikum (1) húsvét (1) I. műhely (3) II. műhely (7) III. műhely (6) innováció (2) Intersnack (1) IV. műhely (6) IX. műhely (4) jelölés (7) jog (3) jogszabályok (13) Juhász Anikó (1) K+F Konzervkutató (1) kampány (1) Kaposvári Egyetem (2) képzés (3) kérdőív (1) kereskedelem (11) kézműves (3) kiállítás (3) kistermelő (20) kommunikáció (3) Kovács Krisztina (7) Köcse Ildikó (1) közétkeztetés (1) Kujáni Katalin (1) kutatások (3) Lengyelország (4) Lukács László (1) magyar (18) Marcin Sowa (2) marha (1) márka (16) marketing (18) Medián (1) mezőgazdaság (6) MgSzH (1) Műhely (47) Nagy-Britannia (1) NÉBIH (8) NFH (3) nrc (1) olasz (1) Olaszlország (1) Olaszország (8) OTP (1) OVUM (1) ökológia (1) önkéntes (1) őstermelő (3) pályázat (27) paradicsom (1) Pászti Balázs (7) pénzügy (3) piackutatás (1) Polereczki Zsolt (1) Portugália (3) regionalitás (11) rendezvény (11) rendezvényszervezés (1) Rigler Zsolt (1) Románia (4) rövid ellátási lánc (3) Sárközy Ildikó (8) Serfőző Lili (1) sertés (1) Solti Csilla (1) Spanyolország (9) Steirisches Vulkanland (1) SUS (1) Svédország (1) Szabados Andrea (2) Szabó Gábor (1) Szegedyné Fricz Ágnes (9) Szente Viktória (1) Szerbia (6) Szlovákia (2) Szlovénia (2) Szöllősi Réka (1) találkozó (32) tanácsadás (1) tanulmányok (2) tápanyag (1) tápérték (2) Tej Terméktanács (1) Tesco (1) tojás (1) Tóth Ferenc (4) Törökország (5) tréning (12) útmutató (3) üzleti terv (1) V. műhely (8) vállalkozás (13) védjegy (12) versenyjog (1) versenyképesség (3) vezetés (5) VI. műhely (5) vidékfejlesztés (1) VII. műhely (3) VIII. műhely (4) Visegrádi (1) VM (10) zöldség (1)

Élelmiszerklub Blog Archívum