2015. augusztus 12.

A Jancsárkert Piac a mást és másként elvet sikeresen alkalmazza már két és fél éve Székesfehérváron

A székesfehérvári Jancsárkert Piac és Közösség Egyesület elnöke, Schultz György termelői piacuk helyi tapasztalatairól, jelenéről és jövőbeli elképzeléseikről beszélgetett velem az Élelmiszerklub Alapítvány által 2015. júliusban Budapesten szervezett első Kistermelői Szakmai Konferencia szünetében. Eddigi sikerük egyik mozgatója a „mást és másként” elve. 

Mit mesélne a Jancsárkert történetéről és jelenlegi működéséről?

Két és fél éve alakult, akkor volt az első piacnap, egy március végi napon, Húsvét előtt. Ez egy jó lehetőség volt, mert a Húsvét miatt sokan jöttek, árusok és vásárlók is. Azóta százharminc szombati piacnapunk volt, és mostanra stabilizálódik az, hogy egy alkalommal körülbelül ötven árus van és olyan ezerötszáz körüli vásárló.

Egy sajátosság az, hogy Székesfehérvár belső részén található a piac, a lakótelepek között, egy nagy forgalmú út mellett. Ez egy hatezer négyzetméteres magánterület, amiben van egy hatszáz négyzetméteres csarnok is. Ebben a rossz az, hogy Fehérvár központi részén sok a nagy élelmiszer-hálózati bolt is a közelünkben. A jó viszont az, hogy mivel ez magánterület, így nincs beleszólásuk másoknak az ottani parkolási rend kialakításába például.

Nem jelenthet számunkra problémát, hogy az ÁNTSZ vagy a NÉBIH előírásait betartsuk, ezek nem teljesíthetetlen dolgok. Ezek meg is valósultak és nem igényeltek nagyon jelentős beruházást. A fő gondunk az, hogy két és fél év alatt, a kezdeti újdonság után beállt egy szintre a piac, az említett számokkal, és erről a szintről kellene továbblépnünk. Ami megoldás lehet, hogy még látványosabbá, még attraktívabbá kell tenni a piacot, még több érdekes programmal.

Ez végül is egy kistermelői piac, ami közvetlenül a szupermarketek szomszédságában nyújt egy alternatívát.

Igen. A túlélési esélyünk pedig csak az, ha mást tudunk nyújtani, mint a többiek. Mást és másként. Ez pedig abban jelentkezik, hogy csak magyar termékek vannak, csak kistermelők árusítanak, vagy, hogy van mindig valamilyen zenei program, és valami figyelmességgel, dekorációval, vagy valamilyen kínálással, kóstoltatással tudunk a vásárlók felé fordulni. Persze ahogyan lehet, igyekszünk az árusok kedvében is járni.

Gyűjtenek valamiféle visszajelzést a vevőktől vagy az árusoktól?

Maga a vásárlószám az, amit nézni szoktunk és ez jelent számunkra egy visszajelzést. Két év alatt láttuk a szezonalitás hatását is. Ilyenkor, nyáron, amúgy is sokan vannak szabadságon, kevesebben járnak piacra, a vásárlók és az árusok közül is sokan járnak falunapokra, fesztiválokra, kevesebben vannak a piacon. Ez egy állandóan visszatérő problémája a piacnak - többek szerint -, hogy kevés a vásárló. De lehetnének önkritikusabbak az árusok is, mert sok árusnak nem megfelelő a terméke. Ezért sincs elég fizetőképes kereslet, mert nem tetszik a vevőknek az áru színe, csomagolása, ízvilága, stb.

Nem is szűrik őket?

Szűrni szűrjük őket. Én például minden árus telephelyére ellátogatok. De nem kötjük őket a piachoz, tehát például nem fizettetünk velük egy havi bérleti díjat, hanem mindig, amikor eljönnek egy szombatra, akkor a szombati díjat fizetik ki. Aztán, ha legközelebb nem akarnak jönni, vagy máshol nagyobb forgalmat látnak, akkor oda mennek. Ezért jó visszajelzés számunkra az, hogy ameddig ezt az árusszámot tudjuk tartani, addig nincs probléma. Akkor lesz probléma, ha valamilyen oknál fogva visszaesik az árusok száma. Ez egy kényes egyensúly, a vásárlók, árusok és termékek között.

Mesélne az aktuális sikerekről, örömökről, a piac kapcsán?

Elsősorban a vásárlók elégedettsége. Akkor vagyok a legboldogabb, amikor azt látom, hogy délelőtt nagyon sokan vannak a bejáratnál, és valahogy úgy élnek az emberek, jönnek egymás után, olyan örömmel vagy mosollyal, tehát azt látom, hogy szívesen jönnek. Még külön öröm, amikor jönnek a kisgyerekek is, és van olyan, amikor egy-egy „tudatos” vásárló fonott kosárral jön és a kisgyereknél is egy fonott kosár van.

Átadják ezt a szokást...

Igen. A kisgyerek már tudja, hogy először elmennek pogácsát venni, megkapja a pogácsáját vagy egy rétest és akkor azt végig majszolva bejárják a szokásos útvonalat és megvásárolják mindazt, amire szükségük van. Ez egy nagyon klassz érzés! Vagy, amikor a gyerekek egy ismeretlen hangszer előtt állnak. Fogalmuk sincs róla, hogy mi ez, hogy ez egy tekerő. De a citera is abszolút újdonság a gyerekeknek és a zenészek aztán mindig megmutatják nekik, hogy mik vannak.

A vásárlóknál ezek az igazi örömök, a termelőknél, kistermelőknél pedig az, hogy minden héten eljönnek, és azzal, hogy újból eljönnek, tulajdonképpen alátámasztják azt, hogy érdemes ide járni. Ha valami sikert érnek el, annak nagyon örülök. Ha új termékkel jelennek meg, vagy hallok róla, hogy volt egy nagyobb megrendelésük. Például volt egy mézeskalács-árusunk, akitől egy országos pénzintézet karácsonyi reklámhadjáratához rendeltek egy mézeskalács-huszárt, de valami nagyon nagy példányszámban. Ő Csókakő településről jött, és ahogy elmondta, a végén Csókakőn a település apraja-nagyja mézeskalács-huszárokat gyártott – meséli vidáman. Itt látták meg a termékét, ezen a piacon, megtetszett nekik, ő pedig tudott belőle csinálni egy nagyon nagy üzletet.

Ezek abszolút jó érzések. Illetve az is jó, hogy valamivel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy az emberek átgondolják, hogy egészséges ételeket vegyenek és a családon belül, a gyerekeket is ehhez szoktassák. Beszélgethetnek a termelőkkel arról, hogy hogy készült az a konkrét termék, megismerhetik az árut, amit megvesznek. Vagy néha például tartunk állatsimogatót, de a városi gyerekek annyira nem ismerik a „mi hogy készül” típusú kérdésekre a válaszokat, meg azt, hogy mi milyen állat, hogy például nem ismernek föl egy csincsilla nyulat, ami egy kicsit különlegesebb nyúlfajta.

Ezek szerint nem csak fogyasztói szokásokat meg tudatos vásárlást „tanítanak”, alakítanak ki, hanem közösséget is formálnak?

Igen, meg talán egy kicsit ismeretterjesztő feladatunk is van. Például van egy gyümölcslégyártó, aki elhozta a gyümölcslégyártó gépsorát, ami olyan, mint egy nagy utánfutó. Be voltak osztva az iskolák, sorban odajöttek hozzánk, és akkor a gyerekek, saját maguk bedobták elöl az almát, és végül, a gyártási folyamat végén kijött az almalé, egy műanyag zacskóba, és persze meg is lehetett kóstolni. Ezt is fontosnak tartom, hogy ismeretterjesztő feladatot lássunk el.

Persze olyan is van, amikor ez nem igazán jól sül el. Például egyszer egy disznóvágást, disznótoros bemutatót tartottunk, amit valaki rosszallóan nézett és bepanaszolt bennünket. Ebből volt is aztán egy komolyabb eljárás. Mi a disznóvágást a folyamat legelejétől kezdtük el, és hiába hívtuk fel erre a figyelmet és hiába volt minden higiéniai és egészségügyi előírás betartva, mégis volt, akinek nem tetszett ez a dolog, az, hogy nagy nyilvánosság előtt történt egy disznó levágása és feldolgozása.

Pedig ez is valahol a hagyományaink része.

Igen. És az ország több pontjáról jöttek, Budapest mellől, vagy például Kecskemétről jött egy család, csak amiatt, hogy megnézzenek egy disznófeldolgozási folyamatot. Nagyon sokan körbejárták ezt a sátrat és a böllér mindig elmondta, hogy milyen húsokhoz ért el a feldolgozás során, tehát valahol nagyon érdekes program volt. Ez is hozzátartozik a piachoz, a különféle programok, amikkel minden szombaton egy színvonalat igyekszünk tartani.

Ez folyamatos szervezőmunka is.

Igen.

És mik a fő kihívások? Mert, ha jól értem, a piac stabilan működik.

Igen, így, a harmadik évben már stabilan működik. Az egyik fő kihívás az az, hogy elég rossz az infrastruktúra, nincs például fűtés télen a csarnokban. Ezért eléggé ki vagyunk téve a külső hőmérsékletnek.

Ez bármelyik hagyományos piacon is így van.

Igen, de azért ezt megérzik az árusok is, és a vásárlók részéről is kell egy kis tudatosság ahhoz, hogy ne a tőlünk kétszáz méterre lévő fűtött (vagy ilyenkor, nyáron, légkondicionált) vásárlóközpontokban vagy élelmiszer-áruházakban vásároljanak, hanem ezeket a zordabb feltételeket is vállalják.

Gondol arra, hogy visszajelzéseket gyűjtsenek a vevőiktől, ahogy ezt a konferencia egy-két előadójától is hallottuk? Segítene?

Igen, én mindent támogatok, ami a tudatosabb munkát elősegíti. Gondoltunk is már rá, de nem volt eddig energia, meg erő, és ember, akivel ezt meg tudtuk volna csináltatni. Interneten próbálkoztunk, és próbálkozunk időről-időre, különböző véleményfelmérésekkel. Ilyenek voltak, emlékszem, például a vasárnapi nyitva tartásról. Megelégedettségi vizsgálatok nem voltak még nálunk, de jó ötlet, köszönöm szépen!

Én is köszönöm az interjút!


Az interjút és a fényképet készítette Balogh Katalin, 
az Élelmiszerklub Alapítvány önkéntese

„A projekt a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat Elnökségének javaslata alapján, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap társfinanszírozásában megvalósuló intézkedések Irányító Hatóságának jóváhagyásával készült."

A Budaörsi Gazdapiac másfél év után is növelni tudja a kistermelőinek és a vásárlóinak a számát

Az Élelmiszerklub Alapítvány által 2015. júliusban Budapesten szervezett első Kistermelői Szakmai Konferencián Kisberk Balázzsal, a Budaörsi Gazdapiac üzemeltetőjével beszélgettem, a piac örömeiről, kihívásairól és szemléletéről. Kiderül, miért, kiért és hogyan is működik manapság egy viszonylag fiatal termelői piac.

Elmesélné nekem, hogy a budaörsi kistermelői piacon mik most a legnagyobb kihívások, illetve a főbb sikerek és örömök?

Először is, a fő siker talán az, hogy lassan másfél évvel a nyitás után a piac még mindig működik, még mindig tudjuk növelni a vásárlók számát, valamint a kistermelőknek, az őstermelőknek a számát is. Ez mindenképpen egy érdem, pozitívum. A kihívás pedig az, hogy fönntartsuk az érdeklődést a piac iránt, a multik árnyékában. Ez egy nagyon komoly munka, de a folyamatos akciókkal és rendezvényekkel ezt megtesszük, de hangsúlyozom, ez egy komoly munka.

Milyen rendezvények vannak?

Általánosságban, éves szinten tudnám sorolni. Például van egy gazdanapunk, ami rendszerint mindig szombaton van, amikor egyébként gazdapiac is van. Itt, ugye, főzés van, a gazdák be tudnak mutatkozni, élőben láthatják a vásárlók, hogy hogyan készül a sajt, a vaj, méhészbemutató van, üvegkaptár, főzőverseny, … Meg lehet kóstolni a „gazda ízeket”, a tájegységi ízeket. Van szárnyasállat-szépségversenyünk, szintén főzőversennyel kísérve; aztán számos népszerűsítő programunk van még a piacon: kukoricafőzés, dinnyeosztás, karácsonyfa-osztás, tehát mindenféle olyan dolog, ahol a gazdák által megtermelt javakat szét tudjuk osztani vagy meg tudjuk kóstoltatni.

Mik az aktuális nehézségek, feladatok?

Hát kihívás például bizony az, hogy az ott lévő multikkal valamilyen módon felvegyük a versenyt, hogy eljussunk odáig, hogy ha valaki megkóstolja, mondjuk ugyanazt a sajtot, amit egy multiban is lehet kapni, meg a gazdapiacon is - adott esetben többszörös árkülönbséggel -, akkor elérjük azt, hogy a vásárló azt a sajtot a mi piacunkon vegye meg. Különösképpen azért, mert az a sajt látott tejet meg tehenet. Ez egy komoly kihívás.

Ön szerint mi szükséges a sikerhez?

Pont ezek az aktivitások, amikkel elérjük egyrészt azt, hogy a vásárló odajöjjön, és azután egy jó árral, egy szimpatikus eladóval, egy szimpatikus gazdával pedig megkóstolja a termékeket. Ha már egyszer valaki megkóstolta, akkor szerintem utána az már nem vitás, hogy melyik terméket fogja megvenni – vallja nevetve.

Akkor a vásárlók és a termelők közt kialakuló kapcsolatban és a minőségi áruban bízik leginkább, ha jól értem.

Így van. Mi erre alapozunk.



Az interjút és a fényképet készítette Balogh Katalin, 
az Élelmiszerklub Alapítvány önkéntese

„A projekt a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat Elnökségének javaslata alapján, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap társfinanszírozásában megvalósuló intézkedések Irányító Hatóságának jóváhagyásával készült."


Azonnali RSS-értesítőre feliratkozás

Napi hírlevélre feliratkozás

Írja be e-mail címét:

Kulcsszavak

1% (3) 16 (1) 2015 (34) 2016 (17) 2017 (11) AKI (2) állítás (1) Almenland (1) Almo (1) AMA-Biosiegel (1) AMA-Gütesiegel (1) ásványvíz (1) Austria Gütezeichen (1) Ausztria (13) Bali Tibor (1) Baromfi Termék Tanács (1) Bartyik Tünde (1) Beck László (1) Bereczki Attila (1) beszámoló (14) BGF (1) Bial Tibor (1) bio (3) Bio Austria (1) blogbejegyzés (22) Bormarketing Műhely (1) BOS (1) CzechTrade (1) Csehország (3) csomagolás (1) Dánia (1) Dörnyei Otília (1) Dr. Becsky-Balku Orsolya (2) Dr. Dóczy Katalin (1) Dr. Fülöp Zsuzsanna (2) Dr. Kocsis Márton (1) Dr. Loncsár Krisztina (1) Éder Tamás (1) ÉFOSZ (1) élelmiszer (112) élelmiszeripar (2) Élelmiszerklub Alapítvány (56) Élelmiszerklub Délelőtt (26) előadás (61) Erasmus+ (43) értékesítés (15) EU (33) EU Fórum (6) EVS (1) felmérés (3) fenntarthatóság (5) fiatalok (25) fogyasztóvédelem (2) Földi Péter (1) Franciaország (2) gasztronómia (1) Genuss Region (1) Genussland (1) GfK (2) GKI (1) Gutes vom Bauernhof (1) GVH (3) gyakornok (2) Gyaraky Zoltán (3) gyártmánylap (1) gyümölcs (2) hagyomány (1) helyi (1) hírek (4) hogyan (1) Hogyan készítsük (1) Horvátország (1) hungarikum (1) húsvét (1) I. műhely (3) II. műhely (7) III. műhely (6) innováció (2) Intersnack (1) IV. műhely (6) IX. műhely (4) jelölés (7) jog (3) jogszabályok (13) Juhász Anikó (1) K+F Konzervkutató (1) kampány (1) Kaposvári Egyetem (2) képzés (3) kérdőív (1) kereskedelem (11) kézműves (3) kiállítás (3) kistermelő (20) kommunikáció (3) Kovács Krisztina (7) Köcse Ildikó (1) közétkeztetés (1) Kujáni Katalin (1) kutatások (3) Lengyelország (4) Lukács László (1) magyar (18) Marcin Sowa (2) marha (1) márka (16) marketing (18) Medián (1) mezőgazdaság (6) MgSzH (1) Műhely (47) Nagy-Britannia (1) NÉBIH (8) NFH (3) nrc (1) olasz (1) Olaszország (5) OTP (1) OVUM (1) ökológia (1) önkéntes (1) őstermelő (3) pályázat (27) paradicsom (1) Pászti Balázs (7) pénzügy (3) piackutatás (1) Polereczki Zsolt (1) Portugália (3) regionalitás (11) rendezvény (11) rendezvényszervezés (1) Rigler Zsolt (1) Románia (4) rövid ellátási lánc (3) Sárközy Ildikó (8) Serfőző Lili (1) sertés (1) Solti Csilla (1) Spanyolország (8) Steirisches Vulkanland (1) SUS (1) Svédország (1) Szabados Andrea (2) Szabó Gábor (1) Szegedyné Fricz Ágnes (9) Szente Viktória (1) Szerbia (6) Szlovákia (2) Szlovénia (2) Szöllősi Réka (1) találkozó (27) tanácsadás (1) tanulmányok (2) tápanyag (1) tápérték (2) Tej Terméktanács (1) Tesco (1) tojás (1) Tóth Ferenc (4) Törökország (4) tréning (11) útmutató (3) üzleti terv (1) V. műhely (8) vállalkozás (12) védjegy (12) versenyjog (1) versenyképesség (3) vezetés (5) VI. műhely (5) vidékfejlesztés (1) VII. műhely (3) VIII. műhely (4) Visegrádi (1) VM (10) zöldség (1)

Élelmiszerklub Blog Archívum