2016. november 2.

I. Élménybeszámoló a Food Revolution franciaországi ifjúsági találkozóról, 2016. október 4-13.



Még tavasszal jött szembe velem Facebook-on az Élelmiszerklub Alapítvány oldala. Akkor még csak ismerkedtem az alapítvány céljaival és olvasgattam a spanyolországi tréning élménybeszámolóját. Feljelentkeztem az oldalra, hátha lesz olyan témában is találkozó, ami közel esik a szakmámhoz, tanulmányaimhoz. Nyár végén rá is bukkantam a nekem megfelelő útra és bár félősen, de jelentkeztem rá. Pár nap múlva kaptam is a telefonhívást, hogy én vagyok az egyik jelölt! Nagyon örültem neki! 

Maga a csapat kicsit nehezen állt össze, de végül sikerült megszervezni a csoportot is és az utazást is. Megosztva (fiúk-lányok külön) repültünk, de viszonylag egyszerre landoltunk Lyonban, így a franciáknak csak egyszer kellett összeszedniük a magyarokat. A 1,5 órás autóút során, ami a szállásunkhoz vezetett (Saint-Marcellin, Château de Blagneux), próbáltuk megismerni egymást, bár néha igen csak félbeszakította a beszélgetéseinket a körülöttünk magasodó hegyek látványa, ámulata.

Mikor megérkeztünk a szállásra a francia szervezők már a konyhában sürögtek-forogtak, hogy valamilyen ebéddel szolgáljanak nekünk. Még kissé mindenki meg volt szeppenve, de estére az ismerkedős játékok után, már mindenki felengedett és beszélgetett.

1. nap
Mivel hajnalban érkeztek meg a csehek autóval, így a reggeli és az újabb bemutatkozások, játékok kissé elhúzódtak, hogy ők is tudjanak szusszani egy pár órát. Ebéd után elvittek minket a helyi dió múzeumba (Le Grand Sechoir - Maison du Pays de la noix, Vinay), ahol egy hosszabb körbevezetés, mesélés után, mi magunk is készítettünk helyi különlegességet, vagyis diólekvárt. Főleg az észteknek volt újdonság a dió törése és feldolgozása, hiszen náluk nincs diótermesztés, így csak a boltban tudnak venni készre csomagolt dióbelet.

A múzeum után a szállásunk szomszédságába mentünk vacsorázni, ahol állami gondozott gyerekek laknak. Mindenki nagy érdeklődéssel fogadott minket és boldogan mutatták meg nem csak a szobáikat, hanem azt is, hogy milyen hangszeren tanulnak éppen és milyen játékaik vannak. Nagyon jól sikerült az az este és viszonzásképpen mi is áthívtuk őket egy vacsorára.

2. nap
Korán kezdtük a napunkat, ugyanis a szállásunktól kb. 1 órányira, Pont en Royans mellett lévő biogazdaságba mentünk. A tulajdonos és felesége bemutatta a gazdaságukat, fóliasátraikat, a módszereiket és elmesélték, hogyan történik az értékesítés helyben és a környéken. Természetesen nem csak a bemutatás céljából mentünk oda, hanem hogy segítsünk is, részt vegyünk az őszi munkálatokban. Végül pedig vásároltunk ott helyben zöldségeket a hét további részére és a nemzetközi vacsorákra. Ebédelni a helyi iskolába tértünk be, ahol megvártuk a gyerekek délutáni angol óráját és szervesen részt vettünk abban, játszottunk velük.

Késő délután a szállásra visszaérve közösen játszottunk egy nagyot, ahol a világ egyenlőtlenségeiről, különböző népek helyzetéről volt szó, illetve az ételpazarlásról, ami a projekt másik nagy témája volt. Az este folyamán megkóstolhattunk helyi dióbort, illetve sajtokat is. Sokáig beszélgettünk, kóstolgattunk és kártyáztunk, eleinte csak mi magyarok, majd csatlakoztak hozzánk a többi országból is.

3. nap
Ismét korán kelés volt, ugyanis reggel egy dióültetvénybe látogattunk el, ahol nagyon szívélyesen fogadtak minket. A reggeli hidegben meleg kávéval és teával vártak, majd a felmelegedést követően bele is kezdtünk a munkába. Elsőként elmagyarázták nekünk a válogató, mosó, szárító gépek működését, lényegét, majd áttértünk a betakarításra, vagyis a rázó és szedőgépekre. Ezt követően csapatokra osztva szedtük és válogattuk a diót, majd a látogatásunk végén megkóstolhattuk az összes terméküket, ami igen csak egyedinek mondható, hiszen itthon ki kombinálja a diót és a fokhagymát?

Ebéd után egy másik diófeldolgozóhoz mentünk, ahol gépi diótörést láttunk, majd pedig maga a dióolaj készítést. A magyar és olasz csapat kicsit hamarabb távozott, hiszen aznap este volt az egyik nemzetközi vacsora. Több órás készülődés után, sikeresen mindenki befejezte a maga menüjét. A magyarok gulyáslevest készítettek, az olaszok panzerottit, a csehek pedig salátákat és szendvicseket. A sok fogás után mindenki jóllakott, sőt még bőven maradt is mindenből!

4. nap
Reggel volt rá lehetőségünk, hogy a helyi piacot megnézhessük, ahol nem csak sajtokat, húsokat, zöldség és gyümölcsöket lehetett kapni, hanem kagylókat is! Érdekes bepillantást kaptunk a helyi életbe és az árakba, ami Magyarországhoz nem igazán viszonyítható. A délután folyamán Grenoble-be mentünk, ahol egy kis szabadidő eltöltése után, libegővel felmentünk az egyik hegyre.

Az időjárás nem teljesen nekünk kedvezett, hiszen nem minden hegyet csodálhattunk meg, de a kilátás még így is ámulatba ejtő volt. A lakosok sportolásra is használják az egykori börtönt, volt aki felfutott idáig és volt aki az épület szélén jógázott, mit sem törődve a turistákkal. A szervezők is kihasználták a nagyobb területet, kikérdezték a véleményünket a szállásról, étkezésről, szervezésről, illetve egy kört alkotva elmondhattuk, hogy hogy érezzük magunkat.

Ezt követően gyalog mentünk le a városba, majd beültünk vacsorázni, nem is akármilyen helyre! Hajdinából készült crépes-eket ettünk! Még egy kis időt eltöltöttünk a grenoble-i éjszakában, utána pedig „hazavittek” minket.

5. nap
Ez a nap nyugalmasan telt. Vasárnap mindenki pihen, a boltok nincsenek nyitva, így a szervezők úgy gondolták, hogy ideális arra, hogy megbeszéljük a final event-et, vagyis hogy hogy szeretnénk bemutatni a projektet, milyen címkét tervezzünk a saját kezűleg készített diólekvár és olaj üvegekre, hogyan dekoráljuk a termet, ahova szinte mindenkit meghívtak, vagyis kb. 150 emberre számíthattunk. A délelőtti megbeszélések után, délután ezeket készítettük el és persze nem maradt ki a játék sem a napból.

Este az észtek nemzetközi vacsorája volt, ahol igazi mesterműveket kaptunk. A tálalásra, tányérdíszítésre is gondoltak, bár ők szerencsésebb helyzetben voltak, hiszen több idejük volt az előkészületekre. A vacsora után még beszélgettünk, majd viszonylag hamar mindenki nyugovóra tért, hiszen másnap már a hegyekbe mentünk, csoportonként más időpontokban.

6. nap
Én, személy szerint a később induló csoportban voltam, de még így is ködös időben mentünk fel a hegyekbe, Presles-be. Itt elsőként megismerkedtünk az egyik szervező barátjával, aki a túravezetőnk is volt a 2 nap folyamán. Reggeli kávézás, teázás után neki is vágtunk a hegyeknek, ahol vadon termő növényeket, bogyókat gyűjtöttünk. Sajnos a szikla tetejéről, ahonnan elvileg csodaszép kilátás nyílik a hegyekre, völgyekre, nem láttunk semmit, ugyanis felhőben volt az egész szikla! De nagyon jól telt így is a sétálgatás, gyűjtögetés, hiszen olyan növényeket is szedtünk, amik itthon nincsenek!

A délutáni feladatunk pedig az volt, hogy az összegyűjtött növényekből ételt készítsünk, ugyanis estére a helyi kultúrházba meghívták a falut egy kis evésre és filmezésre! Nagyon érdekes volt az egész, hiszen itthon nem készítünk csalánból pesto-t vagy chipset, így sok új receptet sikerült beszerezni, amitől első említésre ódzkodik az ember, de utána rájön, hogy nem is olyan rossz!

Este a 2 csoport a kultúrházban újra találkozott és megkínálta nem csak egymást, hanem a helyieket is az általuk készített ételekből. Majd pedig egy témához kapcsolódó filmet néztünk meg közösen.

7. nap
Kora reggel újra útra keltünk a szállásunk szomszédságába, kecskét fejni, majd sajtot készíteni a hajnali órákban. A kecskefejésbe a végére mindenki belejött, bár elvileg mi kaptuk a kedvesebb kecskéket, akik türelmesebbek, így volt is rá időnk. Ezt követően 1 órát vártunk, hogy a tej megpihenjen, ami alatt a család megvendégelt minket kávéval és meséltek nekünk a gazdaságukról, magáról a rendszerről, hogy hogy is működik ez Franciaországban. A tejpihentetés után megmutatták, hogy hogyan készítenek kecskesajtot, vagyis Picodon-t. Mi magunk nem vettünk részt benne, csak néztük a folyamatot, de nagyon készségesen mindent részletesen elmagyaráztak nekünk.

A reggeli látogatásunk után, főleg segítettünk összepakolni az előző este maradékait, de néhányan sétáltunk is egyet a környéken. Ebéd után újra elmentünk sétálni, ugyanis a másik csapat sem látott semmit a szikláról, de időközben kitisztult az idő, így egy másik helyről csodálhattuk meg a kilátást. Szerencséseknek mondhatjuk magunkat, hiszen egyszer sem esett az eső a projekt alatt, bár így is hideg volt nagyon, amíg a Nap elő nem bújt a felhők mögül.

Délután újra kettévált a csapat és ki-ki a saját programján vett részt. Az én csoportom egy másik sajtkészítőt látogatott meg, ami már nagyüzemű, vagyis gépesített volt. Itt nem csak kecske, hanem tehéntejből is készítenek sajtot és már több generáció óta. Nagyon érdekes volt a két készítő közötti különbség, de végül is maga a módszer hasonlónak mondható. Kisebb tevékenykedés mellett, itt is főleg bemutatták és elmagyarázták a módszert, a különböző sajtkészítés lépéseit.

Végül, a látogatásunk végén volt rá alkalmunk, hogy megkóstolhassunk jó párféle sajtot és vásárolhassunk is. A szállásra visszaérve tudatosult bennünk, hogy bizony már csak 1 napot fogunk itt tölteni. Ezt az utolsó közös vacsorát, ahol csak a résztvevők voltak jelen, a franciák szervezték, készítették elő. Elsőként egy nagyon finom pezsgővel koccintottunk, majd közösen raclette-ztünk, majd újra koccintottunk egy francia erősebb itallal, a Chartreuse-sal. Hajnalba nyúlóan beszélgettünk mindenféléről, majd mindenki kidőlt fáradtan a szobájában.

8. nap
Az utolsó napunkat egy szőlőültetvényben, borászatban kezdtük, Pont en Royans határában. A tulajdonos kivitt minket a még csak néhány éves ültetvényébe és mesélt nekünk arról, hogy miért kezdett bele egy olyan ültetvénybe, ahol nem gépekkel végzik a talajmunkát, hanem lovakkal!

Beszélt nekünk a nehézségekről és az eddig elért eredményeiről is, majd a pincészetbe visszaérve egy kis kóstolót is kaptunk a boraiból. Ezután Pont en Royans-ban idegenvezetést kaptunk, ami alatt megismerkedtünk a város történetével, megnézhettünk a látványosságait, sőt a most újra kialakulóban lévő házak fölötti kerteket is. Ezt követően a final event helyszínén összegeztük a projektet, vagyis mindenki nyíltan beszélt arról, hogy mi az ami tetszett neki, mi az ami kevésbé és mit fog hazavinni emlékként. Majd belefogott a csapat a final event megszervezésébe, vagyis a terem dekorálásába, az ételek készítésébe.

Este pedig bemutattuk a meghívottaknak a projektet, vagyis hogy az elmúlt napokban mit csináltunk, megkínáltuk őket az általunk készített ételekből, játszottunk a gyerekekkel és táncoltunk közösen. Az este folyamán mindenki írt még a hozzá közelebb állóknak, akikkel jól kijött a projekt alatt és belerejtette az adott személy borítékjába, amit csak a hazautazásunk után nézhettünk meg! Majd késő este kezdődtek a búcsúzkodások, hiszen volt, aki hajnali 3-kor indult a repülőtérre.

Másnap pedig a maradék résztvevők szállingóztak el különböző időpontokban a szállásról. Újra ugyanolyan felosztásban elindultunk hazafelé rengeteg élménnyel és tapasztalattal.

Összességében nagyon jól szervezett és érdekes volt ez a projekt. Szerencsére jó idő is volt ránk, ugyanis csak a hazaindulásunk napján kezdett el szakadni az eső. A szervezők maximálisan segítőkészek voltak és a csapat is nagyon jó volt! Remélem lesz még hasonló témában ilyen út és részt tudok venni rajta!
Köszönöm!





Az élménybeszámolót írta: Szarka Veronika, magyar résztvevő
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Azonnali RSS-értesítőre feliratkozás

Napi hírlevélre feliratkozás

Írja be e-mail címét:

Kulcsszavak

1% (3) 16 (1) 2015 (34) 2016 (17) 2017 (2) AKI (2) állítás (1) Almenland (1) Almo (1) AMA-Biosiegel (1) AMA-Gütesiegel (1) ásványvíz (1) Austria Gütezeichen (1) Ausztria (13) Bali Tibor (1) Baromfi Termék Tanács (1) Bartyik Tünde (1) Beck László (1) Bereczki Attila (1) beszámoló (10) BGF (1) Bial Tibor (1) bio (2) Bio Austria (1) blogbejegyzés (22) Bormarketing Műhely (1) BOS (1) CzechTrade (1) Csehország (3) csomagolás (1) Dánia (1) Dörnyei Otília (1) Dr. Becsky-Balku Orsolya (2) Dr. Dóczy Katalin (1) Dr. Fülöp Zsuzsanna (2) Dr. Kocsis Márton (1) Dr. Loncsár Krisztina (1) Éder Tamás (1) ÉFOSZ (1) élelmiszer (105) élelmiszeripar (2) Élelmiszerklub Alapítvány (43) Élelmiszerklub Délelőtt (26) előadás (61) Erasmus+ (31) értékesítés (15) EU (25) EU Fórum (6) EVS (1) felmérés (2) fenntarthatóság (3) fiatalok (18) fogyasztóvédelem (2) Földi Péter (1) Franciaország (2) Genuss Region (1) Genussland (1) GfK (2) GKI (1) Gutes vom Bauernhof (1) GVH (3) gyakornok (2) Gyaraky Zoltán (3) gyártmánylap (1) gyümölcs (1) hagyomány (1) hírek (4) hogyan (1) Hogyan készítsük (1) Horvátország (1) hungarikum (1) húsvét (1) I. műhely (3) II. műhely (7) III. műhely (6) innováció (2) Intersnack (1) IV. műhely (6) IX. műhely (4) jelölés (7) jog (3) jogszabályok (13) Juhász Anikó (1) K+F Konzervkutató (1) kampány (1) Kaposvári Egyetem (2) képzés (2) kérdőív (1) kereskedelem (11) kézműves (3) kiállítás (3) kistermelő (18) kommunikáció (3) Kovács Krisztina (7) Köcse Ildikó (1) közétkeztetés (1) Kujáni Katalin (1) kutatások (3) Lengyelország (4) Lukács László (1) magyar (18) Marcin Sowa (2) marha (1) márka (16) marketing (18) Medián (1) mezőgazdaság (6) MgSzH (1) Műhely (47) Nagy-Britannia (1) NÉBIH (8) NFH (3) nrc (1) olasz (1) Olaszország (4) OTP (1) OVUM (1) ökológia (1) önkéntes (1) őstermelő (2) pályázat (19) paradicsom (1) Pászti Balázs (7) pénzügy (3) piackutatás (1) Polereczki Zsolt (1) Portugália (3) regionalitás (11) rendezvény (11) rendezvényszervezés (1) Rigler Zsolt (1) Románia (2) rövid ellátási lánc (3) Sárközy Ildikó (8) Serfőző Lili (1) sertés (1) Solti Csilla (1) Spanyolország (2) Steirisches Vulkanland (1) SUS (1) Szabados Andrea (2) Szabó Gábor (1) Szegedyné Fricz Ágnes (9) Szente Viktória (1) Szerbia (6) Szlovákia (1) Szlovénia (2) Szöllősi Réka (1) találkozó (17) tanácsadás (1) tanulmányok (2) tápanyag (1) tápérték (2) Tej Terméktanács (1) Tesco (1) tojás (1) Tóth Ferenc (4) Törökország (3) tréning (9) útmutató (3) üzleti terv (1) V. műhely (8) vállalkozás (10) védjegy (12) versenyjog (1) versenyképesség (3) vezetés (5) VI. műhely (5) vidékfejlesztés (1) VII. műhely (3) VIII. műhely (4) Visegrádi (1) VM (10)

Élelmiszerklub Blog Archívum